Az individualista ember öntudatos és nagyon független. Nyugodt és pontos, igen racionális, kifejezetten az ész embere. Individualizmusát intenzíven ápolja, és élvezi, ha elemző képességeit új feladatokon mérettetheti meg. Ilyenkor nagyon spontán és impulzív ember, aki szívesen követi hirtelen inspirációit. Az individualista ember jó és pontos megfigyelő, aki figyelmesen reagál mindenre, ami körülötte történik. Az emberek közötti dolgokra viszont kevésbé érzékenyek az antennái, és csodálkozik, ha közvetlen és kendőzetlen természete másokban időnként visszatetszést kelt. A kötelezettségeket nem szereti különösebben; ha viszont meghagyják szabadságát, könnyű vele kijönni, barátságos és vidám típus.

Az individualista ember rendkívüli módon kedveli a kihívásokat – a mozgalmasság és egy kis idegborzolás pedig számára egyszerűen a kihíváshoz tartozik. Szereti kihívni a sorsot; sok ehhez a típushoz tartozó ember olyan kockázatos hobbikkal rendelkezik, mint az ejtőernyős ugrás vagy a bungee jumping. Ez a munkás hétköznapokra is érvényes. Az individualista ember a válságokban éri el csúcsformáját; villámgyorsan felfogja az összefüggéseket, hoz döntéseket és teszi meg a szükséges lépéseket. A hierarchia és a tekintély kevéssé lényegesek számára; ha a főnöke nem kompetens, akkor nem is tanúsít iránta tiszteletet. Az individualista ember szívesen vállal felelősséget. Jó érzéke van a realitások iránt, a felmerülő problémára mindig megtalálja a legmegfelelőbb és legcélszerűbb megoldást. A konfliktusokat nyíltan és közvetlenül maga oldja meg, időnként egy kis tapintat azért elkelne nála, a kritikát viszont igen jól kezeli.

Ha egyetlen szóval szeretnénk jellemezni az individualista embert, ez feltehetően a következő lenne: „független”. Kevés típus szereti oly mértékben a szabadságot és annyira individualista, mint te (nomen est omen!). Ezért ha van rá lehetőséged, olyan munkaterületet keress magadnak, amelyben a szabályok és a struktúrák lehetőleg alárendelt szerepet játszanak, a hierarchiák laposak, valamint nem korlátoznak téged részletes előírások és munkafolyamatok.

A mozgástér egyébként ízlésed szerint tulajdonképpen nem lehet elég nagy. Úgy szeretnéd a dolgokat elintézni, ahogy azt te helyesnek tartod, és ahogy azok a saját (magas) sztenderdjeidnek megfelelnek, és zavar, ha mások írják elő számodra, hogy mi a teendő. A címek és a rögzített tekintélyek a legkisebb mértékben sincsenek rád hatással. Valaki vagy kompetens a szemedben, és akkor szívesen hagyod, hogy megmondjon neked valamit, vagy nem az, és akkor az ördögöt fogod játszani és az utasításait csak azért fogod végrehajtani, mert az ajtaján véletlenül „osztályvezető” áll. Egyebekben úgyis az egyenlőség fanatikusa vagy, és a legjobban azt szereted, ha mindenkinek azonos jogai vannak.

Számodra, mint „spontán” típus számára a határidők és a kötelezettségek ugyanúgy iszonyatot jelentenek, mint a hosszú távú tervek. Közvetlen természeted is (amit „logikus” személyiséged indokol) nehéz helyzetbe hozhat túlságosan szabályozott és hierarchikusan szervezett környezetben, mert nem minden főnök tudja értékelni az őszinte szót és a konstruktív kritikát. (Előfordulhat, hogy már az iskolában gyakran visszatetszést keltett, mert nem volt kedved tanulni valamit, amit abszolút feleslegesnek találtál?) Majdnem lehetetlen számodra, hogy egyszerűen hallgass és úgy egyezz ki a visszás állapotokkal, anélkül, hogy konfliktusokat provokálnál. A nem túl konzervatív és autoriter felépítésekben sokkal inkább tudják értékelni a hozzájárulásodat, mint az egészen hagyományos munkahelyi környezetekben.

Számodra az önállóság nem jelent rossz alternatívát, hiszen így, természetesen, a legkevésbé függsz mások döntéseitől és a legjobban tudsz eleget tenni szabadságvágyadnak. Kockázatkedvelő és válságálló képességed, valamint erősen kifejeződő felelősségérzésed és szenzációs taktikusi képességeid predesztinálnak erre.