Az analitikus gondolkodó tartózkodó és nyugodt ember. Szeret a dolgok mélyére hatolni – számára a kíváncsiság a legnagyobb hajtóerő. Szeretné tudni, hogy mi tartja össze belülről a világot. Boldogságához nincs sokkal többre szüksége az analitikus gondolkodónak, mivel ő szerény ember. Ennek a típusnak a körében sok matematikus, filozófus és tudós található. Az ellentmondások és a logikátlanság borzalmat jelentenek számára, a mintákat, elveket és struktúrákat éles elméjével gyorsan és átfogóan felfogja. Egyébként mindenekelőtt az alapvetések és az elméleti felismerések érdeklik; nem feltétlenül az fontos neki, hogy ezeket gyakorlati cselekvéssé alakítsa, vagy elgondolásait másokkal megossza. Az analitikus gondolkodó szívesen dolgozik nyugodtan és egymagában, koncentrálóképessége erősebb, mint a többi személyiségtípus esetében. Az újra és ismeretlenre nyitott, ezek iránt érdeklődik.

A napi érdekek kevéssé érdeklik az analitikus gondolkodót – ő mindig egy kicsit „szórakozott professzor”, akinek az otthona és a munkahelye kaotikusan néz ki, és csak akkor foglalkozik olyan banális dolgokkal, mint a testi szükségletek, amikor azok elkerülhetetlenné válnak. Nem játszik túl nagy szerepet számára munkájának mások általi elismerése; általában meglehetősen független a szociális kapcsolatoktól, és nagyon önálló. Ennélfogva mások számára gyakran arrogáns vagy sznob ember benyomását kelti – többek között azért, mert sokszor durva kritikáját (még ha az jogos is) és rendíthetetlen öntudatát nem tartja titokban. Az inkompetens kortársaknak nincs vele könnyű dolguk. Aki azonban megnyeri tiszteletét és érdeklődését, az egy szellemes és nagyon intelligens beszélgető partnerre talál benne, aki lenyűgözi kiváló megfigyelőképességével és csontszáraz humorával.

Az analitikus gondolkodó az introvertált gondolkodók típusához tartozik. Csak korlátozottan fekszik neked a teamben végzett munka és az állandó véleménycsere – sokkal jobban szereted, ha egyedül dolgozhatsz, és zavartalanul átadhatod magad a gondolataidnak. Magad és a többi ember között többnyire kritikus távolságot tartasz, ami egyrészt ugyan lehetővé teszi számodra, hogy az élet éles szemű és csalhatatlan megfigyelője legyél (ez vagy te), de ez azonban csak kevés ember számára valóban áthidalható.

Azon is múlik ez persze, hogy nem feltétlenül fektetsz nagy súlyt arra, hogy a gondolatvilágodat megoszd másokkal. Általában elegendő számodra, ha a saját magad számára tisztázod a tényállást, vagy megértesz valamit, környezeted állandó, szemedben többnyire felületes fecsegése inkább idegesít. Azt szereted, ha lehetőleg függetlenül dolgozhatsz, és sok idő és nyugalom áll rendelkezésedre ahhoz, hogy arra koncentrálj, ami számodra valóban fontos: az ötletek strukturálása, komplex összefüggések felismerése, az univerzum és szabályai magyarázata és a rendszerek logikai elemzése.

Az új információkat szivacsként szívod magadba, az emlékezeted pedig legendás. Amit egyszer megtanultál, sosem felejted el – kivéve, ha az valamilyen okból annyira érdektelennek tűnik, hogy jobb kitörölni a memóriádból. Legnagyobb erősségeid – többet között – a kreatív problémamegoldás és a merész jövőbeni víziók kidolgozása. Ugyanakkor saját ötleteid legélesebb és legracionálisabb kritikusa is vagy, mindegyiket szigorúan ellenőrzöd, és elveted az ellentmondásosság és logikátlanság legkisebb jele esetén. A mindennapokban a megvalósítást többnyire másokra hagyod, és ehelyett inkább új elméleti elképzelések felé fordulsz. Elsősorban önállóság esetén (ami nálad igencsak szóba jöhet) így fontos, hogy „gyakorlatorientált”, megbízható munkatársakkal vedd magad körül, akik gondoskodnak arról, hogy zseniális megoldási javaslataidból valóság is legyen, miközben te ismét lemerülsz szellemi világodba. Ez annál is jobb, mivel gyűlölöd az aprólékos munkát és nem szívesen foglalkozol nyilvánvaló dolgokkal. Kínzást jelentenének számodra az olyan szakmák, amelyekben kizárólag a pontosság és a rutintevékenységek szisztematikus elvégzése a lényeg.